Krisna fotósa

                     KATT A KÉPRE.

 Gopesvara Mahadeva és Srimati Yogamáya devi vissza költöztek a régi helyükre.

            Katt a képre.

              Katt A KÉPRE.              

 A várva várt képek. Bocsánat de nagyon lassú a feltöltés. Kattints a képre.

Idén is volt Krisna-völgyben arató fesztivál. Ebben az évben nagyobb menyiségű gabonát arattunk, ezért az ökrök végezték a kaszálást egy élelmes kis találmány segitségével.

 Egy kis előzetes.

Kommunikációs gyűlés olaszországban. Villa Vrindabhan + Prabhupada D. meg egy kis tájkép.

A legkedvesebb kis barátomnak Vénunak. 

Hare Krisna. A képeken és a hanganyagon még dolgozom,de nemsokára érkeznek.Addig is kis ízelitő.

Gyermekkorom óta vonzódtam a fényképekhez, a fényképezőgépekhez és persze magához a fényképészethez, csak akkoriban még nem tudtam, hogy mit is takar ez a fogalom. Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
Már gyermekkortól mindenütt fényképekkel szembesülünk háborúról és éhínségről, győzelemről és vereségről, nevezetes emberekről és ismeretlenekről, káprázatos fotómodellekről, álomlakásokról és mikroszkopikus élőlényekről, távoli csillagokról és fontos történelmi pillanatokról. Természetesen olyan pillanatokról is őrzünk fotókat, amelyek egyedül számunkra igazán fontosak. 
Sok képet készítettem már életemben, de egy ponton elgondolkodtam. Nem voltam elégedett, hiányérzetem támadt, ezért elkezdtem magamat elemezgetni. Azt tapasztaltam, hogy bár mindenfajta témakörből vannak képeim, már nem kötik le a figyelmem. 
Az igaz, hogy a fotók testközelbe hozzák a világ távoli helyeit, felidézik életünk rég elmúlt pillanatait és ráadásul a fotók révén részünk lehet a távoli tájak művészetének élvezetében. Általuk megismerhetjük mindama dolgokat a világban, amelyeket személyesen soha nem lesz alkalmunk szemügyre venni. Röviden: a fotó kézzelfoghatóvá teszi a világ szépségét és tűnő, mulandó emlékeit. 
Na igen, ez volt a pontom!!! Ennél én jóval többet szerettem volna magamnak és másoknak adni! Az élet örök dolgait, a szépségből is a legszebbet, az élet reménnyel teljes, élhető, és boldog oldalát. Vagyis, az élet lelki oldalát. 
1998-ban csatlakoztam a Krisna- tudatú mozgalomhoz, és egy Krisna hívőkről készült riport filmben, hallottam azt a mondatot, amiben választ kaptam a hiányérzetemre. A riporter arról érdeklődött, hogy miben különbözik a mi zenénk mások zenéitől? A Krisna hívő riportalany azt válaszolta: „Mert a mi zenénk Istenről szól! Nem csak a zene, hanem az összes művészet csak akkor ér valamit, ha Istenről szól vagy vele kapcsolatos dolgokat mutat be, mert ennek van igazán örök értéke. Ez az, ami elégedetté teszi a lelket, mert mi mindannyian lelkek vagyunk, és a lelkeket csak a lelki dolgok tehetik igazán elégedetté, az anyagi dolgok csak ideig óráig nyújtanak elégedettséget ,majd feledésbe merülnek.”
Hohó. Igen, hát ezt éreztem én! Azóta ebben a tudatban és képi látásmódban fotózom, és sokak kérésére szeretném megosztani veled is ezt az örök élményt. Mert nem elég csak fényképezni, hanem meg is kell azt osztani mássokkal.
Várom értékes hozzászólásodat, véleményed az oldalról, a képekről vagy bármi másról!   
Külön köszönetemet szeretném kifejezni Ankur Hazarika barátomnak, akitől kaptam egy Canon 40D-t, hogy a szolgálatom és a képeim minősége egyaránt megfelelőek lehessenek.
Hare Krisna. Krisna fotósa: Náma Ruci Dása (Tóth László)